Gesztenyés-csokoládés, tejszínes téli fagyi

Ilyet árulnak még valahol? Gyerekkoromban egyik kedvenc nasink volt, pedig elég nehéz, vajas/margarinos krém volt benne. Tudták, hogy ez az édesség magayr eredetű? A 70-es években kezdték cukrászdákban készíteni, a télen kevésbé fogyó fagylaltok pótlására. Az eredeti receptben párizsi krémet töltöttek az ostyába, később a tömeges gyártásnál - hiszen hamar népszerűvé vált, így boltokban is elérhetővé tették - maradtak a margarinos/vajas, kakaós változatnál, amit eleinte csokoládéval, később kakaós masszával vontak be. 

Ebben a receptben kissé ünnepibb variációt mutatok gesztenyével és tejszínhabbal töltve, csokoládéval bevonva. Igazán finom. 

Hozzávalók 8-10 darabhoz: 8-10 fagylalttölcsér, 25 dkg gesztenyemassza, 20 dkg olvasztott csokoládé, 4 dl tejszín¸ 1 habfixáló; a tetejére 5 dkg csokoládé, 2 evőkanál olaj, díszcukorkák.

Elkészítése: A tejszínt a tört csokoládéval felolvasztjuk, melegen belekavarjuk és eldolgozzuk a gesztenyemasszát (ha lereszeljük, könnyebben megy), hűtőben 1-2 óráig hűtjük. 

Mixerrel a habfixálóval felverjük, belekanalazzuk a formákba, és legalább 1 órára hűtőbe tesszük. 

Kivéve a felolvasztott csokoládéval bevonjuk, megszórjuk díszcukorkákkal, visszatesszük dermedni, és kínáljuk.

Ritka csemege: töltött libanyak libamájas töltelékkel

Már írtam róla mennyire sajnálom, hogy  már nem tartunk libát, mivel egyrészt finom a húsa, másrészt nagyon sokféleképpen elkészíthető. 

Az egyik kedvencem a töltött libanyak volt, ami igazi ínyencség. Régi emlékeim között még megtalálom, mint lakodalmi előétel. Akkoriban még vittek "ajándékot" a lakodalmas házakhoz: rizst, cukrot, lisztet, tojást, és valamilyen élő állatot, tyúkot, kakast, rucát (kacsát), libát. Ez utóbbi három nyakáról lehúzták a bőrt, és a fasírt húsból - ami szintén az előételek elmaradhatatlan része volt - megtöltötték. Megfőzték, ropogósra sütötték, majd kihűlve szépen felszeletelték. 

Nagyon sok karácsonyi asztal kedvenc fogása volt nálunk a családban is, azonban mióta nem tartunk libát, nem volt alkalmam enni. Valahogy minden évben készülök, hogy veszek libát, de mindig elmarad. Ha egyszer összejön, az elsők egyike, amit készíteni fogok belőle az a töltött libanyak lesz. 
💮

Hozzávalók: 1 liba nyakbőre, 10 dkg darált hús, 5 dkg libamáj (esetleg 1 csirkemáj), 2 szelet szikkadt kenyér, 1 tojás, egy kis fej hagyma, 2-3 cikk fokhagyma, só, bors, pirospaprika, ízlés szerint más zöldfűszerek: majoránna, petrezselyemzöld.

Elkészítése:

A liba nyakáról húzzuk le a bőrt, a vékonyabb végét vastag tűvel varrjuk be. Enyhén sózzuk, tegyük hűtőbe felhasználásig. 

A darált húshoz adjuk a beáztatott, kinyomkodott kenyérszeleteket, a tojást, a zúzott fokhagymát, sózzuk, borsozzuk, ne felejtsük, hogy a nyak maga is sós egy kicsit. 

A hagymát apróra vágjuk, zsiradékban megfuttatjuk, hozzákaparjuk a májat és készre sütjük, belekavarjuk a zöldfűszereket, kihűtjük.

A darált húshoz adjuk és alaposan összedolgozzuk.

Egy kiskanál segítségével megtöltjük a nyakat, jó szorosan. Ha a töltelék kevésnek bizonyulna (nem valószínű), főzzünk hozzá egy kemény tojást, vágjuk apró kockákra, és kavarjuk a húshoz. 

A megtöltött nyak felső részét is bevarrjuk, lobogva fővő vízbe tesszük, a tüzet közepesre mérsékelve 15 percig főzzük. Erre azért van szükség, hogy a bőr megfőjön, másképp sütés közben megkeményedne. 

Szedjük ki a vízből, tésztaszűrőben hagyjuk kihűlni. 

Bő, forró olajban süssük minden oldaláról szép pirosra. Csak azután szeleteljük, ha már kihűlt. 

Megjegyzés: a libamáj kimaradhat, hiszen azt másképpen is elkészíthetjük. Esetleg lecserélhetjük csirkemájra. Tény, hogy májjal különlegesebb. 

Rizses tüdős-májas hurka

 

Nehéz pontos adatokat mondani a hurkakészítéshez, mert tényleg ahány ház, annyi a szokás. Van, aki több, más kevesebb rizzsel szereti, van, aki zsírosabban, míg mások kevésbé (azért ne feledjük, a hurkának zsírosnak kell lennie, különben amellett, hogy nehezen tölthető, sütéskor száraz is lesz). 

Régebben, amikor nagy volt a disznótorozó család, és még szokás volt a kóstoló küldése is, több rizzsel készítették, hogy kiadósabb legyen, ami kissé a hurka ízének kárára ment, természetesen minél több a belsőség benne, annál finomabb – de legalább jutott mindenkinek. 

Amikor gyerek voltam, még „dudujával” egy tölcsérszerű eszközzel töltötték az asszonyok, na meg mi, cseperedő lányok is, akár egész délután. Kézzel nyomogattuk a tölteléket a bélbe. Macerás egy munka volt. Képzeljék csak el, ahogy egy bő lefolyóval (hüvelykujjnál valamivel vastagabb) rendelkező „tölcsér” aljára felhúzzák a belet, majd lassanként elkezdik belecsömöszölni a hurkamasszát a bélbe… Volt idő, jókat lehetett pletykálni, nevetgélni közben, egészen biztos, hogy az egész falu élete terítékre került. Ilyenkor forralt cukros bort dukált az asszonyoknak, na meg a reggeli pirítós mellé, miután a férfiak „bekerültek” a disznóval, azaz megtisztították és felbontották a hátsó udvaron, majd az első udvarra felállított asztalra hordták a húst. A bor mellé fokhagymás pirítós járt. Hogy is tudott olyan finom lenni?

Disznótor 2006-ban. A disznó már részekre bontva, "behordva".  Ez itt egy "disznónyi" adag. A fiam még kicsi, és még szegény édesapám is velünk volt. Hátul a kis épület a sárga ajtóval a füstölő, ott fejezték be a besózott sonkák, szalonna, húsfélék tartósítását. 

A reggeli után (addig nem, mert szaga volt), behozták a belet. Ezt hozzáértő, leginkább egy idősebb nő (anya, nagymama) szétszedte, így jó esély volt rá, hogy a bél nem szakad szét, és terít be mindent a bűz. A méretre vágott belet megtisztították, és kezdődhetett a móka: a bélpucolás, amibe ha tetszett, ha nem, bennünket is befogtak. Kétszer kellett megkaparni (kanállal végig kapargatni, hogy a belseje távozzon), a második kaparás után pedig a nem annyira finnyás gyerekek felfújták, mint egy lufit, úgy meglátszott, hogy sikerült-e megtisztítani rendesen. Felhasználásig hideg vízben ázott.

A hurkához egyébként a gondos háziasszony már előző nap „megfonnyasztotta” a rizst. Azaz, majdnem megfőzte. Azért csak majdnem, mert nem kell teljesen puhára, hiszen akkor „szétmállik” a hurkában. Csak épp addig, hogy roppanós maradjon, de nem kemény. Le kell szűrni, többszöri hideg vízben jól kimosni, majd egy-egy összemarékkal véve belőle, alaposan kinyomkodni a víztől. A régiek a kenyérnek való „szakítókosárba”, szőtt kosárba tették, amibe először tiszta, vászon kendőt terítettek, a rizst gondosan szétterítve, hogy a szemek ne ragadjanak össze. Letakarva várta másnapig a sorsát.

A hurkába valók az „abáló” lébe főttek, némi szalonnával - ha sok hurkát akarunk a fél fejjel együtt. Ide került a szív, a vese, a máj, a fehérmáj, a nyelv, a lép és a tüdő, meg a fodorháj (a belekről leszedett kövérje). Hogy mi az a fehérmáj? Ez nem más, mint az állat hasnyálmirigye, ami frissen, forrón, megsózva elképesztően finom, és amit a felnőttek általában a gyerekek között osztottak szét, pár falatnyi sózott májjal együtt. Igazi csemege volt, már alig vártuk, hogy megkapjuk!

A májat, a lépet, a szalonnát és tüdőt darabokra vágva, tepsiben az udvaron hűtötték, a gyerekek dolga volt megvédeni a somfordáló macskáktól. Amikor minden kihűlt, kis darabokba vágva ledarálták, rizzsel elkavarták, annyi zsiradékot adva hozzá, hogy jól tölthető, de ne túl lágy legyen (ha a zsiradék megdermedt, a spór szélén melegítették fel, úgy használták). Só, bors, szegfűszeg jár bele. Ma hurkatöltővel hamar megy a töltés. A végeket cérnával elkötve, lassan fővő vízben kissé át kell főzni, majd kivéve, asztalra tekergetve kihűtjük.

Iránymutató adatok

Egy 100-150 kiló körüli disznóra 1-1,5 kg rizst főzzünk, ebből készül a véres hurka is. Az abálólében főtt szív, vese általában nem megy a kocsonyába, a nyelvből pedig savanyú krumplileves készült, vagy ez is ment a bőrsajtba. 

Tipp: Az sem baj, ha több hurka lesz. Adagonként kicsomagolva fagyasszuk le, felolvasztva ugyanúgy sütjük, mint frissen.

Véres hurka receptje itt. 

Rántott hal roppanós, chilis bundában, selymes, zöldséges rizzsel és savanykás lekvárral

Nagyváradon élek, gyerekkoromban nagyon sokat vonatoztam haza vidéki nagyszüleimhez. A vasútállomásnál akkoriban volt egy kis bódé, amiben ételeket árultak, a jegyárusok közvetlen szomszédságában. Igazi kommunista építmény volt, de mindig jó illat áradt felőle, pedig amennyire emlékszek, nem sok minden készült benne. Az én emlékeimben két étel maradt meg, az egyik a rántott "parizer" ahogy errefelé hívják, vagyis párizsi, a másik a rántott hal. Emlékszem, ahogy figyeltem, hogy a "navettázó" vagyis ingázó férfiak sorban álltak előtte, és ahogy elfordultak a kiszolgáló ablaktól, az ujjaik között máris csíptek az ételből egy falatnyit. Gondolom farkaséhesek lehettek. Sokszor gondolkodtam akkoriban azon, hogy milyen nehéz lehet az életük. 

Szóval az emlékeimben így maradt meg a rántott hal. Az én családomban egyedül nagypapám ette a halat, azt is csak natúran, sóval, borssal sütve. Sokáig elpiszmogtunk vele ketten. Viszont rántva soha nem készült otthon, így idegennek is tűnt számomra. Amikor végül, már negyvenen túl először megsütöttem, rádöbbentem, hogy igazából nagyon is finom. Hát igen, az élet még tart meglepetéseken 4 ikszen túl is. 

Nem mindegy milyen halból készül. A hamar széteső húsúak nem alkalmask, de például nagyon jól működik az alaszkai tőkehalfilé, ami finom is, jól tartja is magát, és viszonylag olcsó is a néha csillagászati árú halak között. 

Hozzávalók: 4 alaszkai tőkehal filé, 3 tojás, liszt, 1-1 mokkáskanál pirospaprika és chilipehely, kenyérmorzsa és apróra tört kukoricapehely; a rizshez: 1 vöröshagyma, 1 paprika, 30 dkg rizs, ha van alaplé, ha nincs ételízesítő, 15 dkg zöldborsó, petrezselyemzöld; só, bors, zsiradék; a tálaláshoz: ribizli, szilva, vagy más édes-savanykás lekvár, enyhén sós túró.

Elkészítése: A halakat felengedjük, és papírtörlővel addig törölgetjük, míg az összes nedvességet felitatjuk. Enyhén sózzuk és borsozzuk. A rizshez a vöröshagymát és az apróra vágott paprikát zsiradékon megdinszteljük, rászórjuk a rizst, felengedjük alaplével, ha nincs, vízzel, hozzáadjuk a zöldborsót, ételízesítővel sóval ízesítjük. Felfőzzük, majd alacsony hőfokon, fedő alatt puhára pároljuk, ha szükséges pótoljuk folyadékkal. 5 perccel a befejezés előtt belekavarjuk az apróra vágott petrezselyemzöldet is. Az így készült rizs annyira selymes és különleges, hogy önmagában is nagyon finom.

Míg fő, kevés lisztet elkavarunk a pirospaprikával és a chilipehellyel, a tojásokat 1 evőkanál liszttel felverjük, enyhén sózzuk, borsozzuk. A halakat először a lisztbe forgatjuk, majd a felvert tojásba, végül a kukoricapehellyel elkavart morzsába. Nem túl bő, forró zsiradékban mindkét oldalukról szép aranybarnára sütjük. Azonnal, forrón a rizzsel, lekvárral és a sós túróval kínáljuk.

Megjegyzés: a kukoricapelyhet késes aprítóban könnyedén összezúzhatjuk.

Gluténmentes levestészta: loksn

 Egyszer zsidó recepteket készítettünk az Erdélyi Konyhához, akkor került előtérbe ez a különleges levesbetét. Elsőre furcsának tűnt, de igazából nagyon finom lett. 

Zsidó húsvétkor, vagyis pészah alatt sokféle étkezési korlátozás vagy érvényben: tilos kovászos és búzalisztes ételeket fogyasztani. Ez utóbbira annyira figyelnek, hogy a középkorban minden gabonaféle tiltólistára került, nehogy véletlenül is összekeverje valaki ezeket a búzával, vagy az őrleményeiket a búzaliszttel. Ennek követkeményeként remek „pótló” élelmiszerek születtek, az egyik ilyen a „loksn tészta”, ami keményítőből készül. Többféle ételhez felhasználják, így például csirkehúsleveshez. Nagyon ízletes, egészséges és látványos, a gyerekek bizonyára elsőre megkedvelik majd.

Hozzávalók: 4 tojás, 4 evőkanál kukoricakeményítő, fél dl víz; só, olívaolaj; frissen főzött húsleveslé.

Elkészítése: A tojásokat felverjük, a keményítőt a vízzel simára kavarjuk. Csipet sót adunk hozzá, és csomómentesre kavarjuk a tojásokkal. Forró, olívaolajjal vékonyan kikent serpenyőbe öntjük, úgy, hogy minél vékonyabb tésztákat süssünk – olyan lesz, mint a palacsinta. Megfordítva a másik oldaláról is megsütjük. 8-9 tészta lesz belőle. Szorosan feltekerjük, és vékonyan felvágjuk. tányérra szedjük, és petrezselyemlevéllel elkavart forró húslevest merünk rá.

Édes nagyikám konyhája: lebbencsleves és krumplis galuska, meg Mandela-effektus

Nem véletlenül írtam galuskát, hiszen az Érvidéken, pontosabban Érsemjénben, ahol fél gyerekkoromat töltöttem, nem tésztának hívják, hanem galuskának. Igazából széles metélt, amit attól függően használtak fel, hogy mennyire szélesre vágták. A keskenyebb fajtáját húsok mellé főzték, a szélesebbet pedig krumplis tésztához. Káposztáshoz nem ez dukált, ahhoz nagyobb kockára vágták a tésztát, és így is hívták: káposztás kocka. 

Sokszor írtam már drága nagymamám főzés iránti szeretetéről, például itt. Ez a leves és a főétel az egyik jellemője volt a konyhájának, ahogyan akkoriban minden más családnál is. Sokszor elkészült az otthonokban, elképesztően olcsó, ám annal finomabb étel. Komolyan mondom, az a kategória, aminek az elfogaysztása után úgy érzed, hogy a pocakod elégedett és nyugodt. 

Arról is számtalan alkalommal írtam már, hogy azért szeretem a paraszti konyhát, mert elképesztően találékony. A krumpli levét sem dobták ki, hanem hozzáadták a leveshez. Más levesek is készültek így, amikről sajnos nincs anyagom, de el fogom készíteni. 

Valószínűnek tartom, hogy mind a leves, mind a galuska receptjét mindneki tökéletesen ismeri, ezért nem is részletezem. Nem tudom, hogy más régiókban így ismert-e, de nagymamám így készítette ezt a két ételt: mire a krumpli megfőtt, egy kis zsiradékon megpirította a lebbencstésztát, amit a leszűrt krumpli levével öntött fel, majd kiegészítette a szükséges vízzel. Közben hagymát dinsztelt - és itt engedjenek meg nekem egy pici megjegyzést. Ha hallottak már a Mandela-effektusról, akkor tudják mire gondolok. Ugyanis édesanyámmal egyáltalán nem tudunk közös nevezőre jutni egy adott dologban. Ő úgy emlékszik, hogy mamám a hagyma dinsztelése után nem tett hozzá piros paprikát, én pedig határozott emlékeket őrzök, amelyekben igen... ez már valószínűleg sosem derül ki, de remekül példázza, hogy egyazon emlék is lehet más két megfigyelő elméjében. 

Szóval én úgy emlékszem, hogy a félrehúzott hagymához piros paprikát tett, majd pár kanállal adott belőle a leveshez, a többit elkavarta a megtört krumplival. Érdekes módon ez volt az egyetlen étel, amit "fordítva" ettünk, vagyis nem levessel, hanem a galuskával kezdtük. Csak később gondolkodtam azon, hogy talán azért, mert a tésztás ételek frissen, forrón finomak? Nem tudom. Kár, hogy annak idején nem kérdeztem meg.

Olajjal készítve böjtös ételként is megálja a helyét. 

Nagyon szívesen venném, ha mások is megírnák a saját régiójuk szokásait, nagyon szeretem ezeket megismerni.

Egyszerű krumplikrokett vagy puffncs párolt káposztával

Egyszerűen imádom az úgynevezett paraszti ételeket. Egészen biztosan azért, mert drága nagymamám konyhája annak idején pontosan az volt, amit ebbe a kategóriába sorolnak, és úgy hiszem, miatta szerettem meg főzni. Kislányként mindig a keze alatt voltam, de ő olyan türelemmel válaszolt minden kérdésemre, ami miatt mai napig hálás vagyok neki. Igazi vidéki asszony volt, de szeretett főzni, és elképesztően finom kenyereket sütött. Azokat az igazi paraszti, szekérkeréknyi kenyereket, és persze lángosokat, mert már nem bírtuk kivárni, hogy a kenyér megsüljön. 

Egyszerű, takarékos konyhát vitt, és ez meghatározta az én hozzállásomat is. Hiszem és vallom, hogy ezek az ételek tele vannak élettel és ízekkel, és hogy a hagyományos magyar konyha elképesztően sokoldalú, és amennyire egyszerű, annyira finom és változatos is. 

Az alábbi recept bár nem hagyományos, mégis valahova ebbe a kategóriába sorolnám a hozzávalók miatt. Egyszerű, és valójában elsőre meg sem mozgatja a fantáziát, mégis egy remek étel, a krumplipuffancs elképesztően jól illik a káposztával. Ha máskor nem, böjtidőben érdemes kipróbálni. 

Hozzávalók 4 személyre a kroketthez: 60 dkg krumpli, 3 tojás, 15 dkg liszt, őrölt szerecsendió; a párolt káposztához: 1 kicsi fej friss, laza szerkezetű káposzta, 1 evőkanál cukor, 3 evőkanál ecet, esetleg őrölt kömény; só, bors, olaj.

Elkészítése: A burgonyát megtisztítjuk, nagyobb kockákra vágva, enyhén sós vízben puhára főzzük. Leszűrjük, és azonnal áttörjük, hagyjuk teljesen kihűlni. Közben a káposztát vékonyra vágjuk, olajon, csendes tűzön, fedő alatt, enyhén sózva dinsztelni kezdjük. Időnként átkavarjuk, ha túl száraz, még kevés zsiradékot adunk hozzá. A kihűlt krumplit sózzuk, borsozzuk, és simára kavarjuk a tojásokkal. Vizes kézzel henger formákat formázunk belőlük, és bő, forró olajban minden oldalukról szép pirosra sütjük. Papírtörlőre szedjük.

A megpuhult káposztához kavarjuk a cukrot, és addig kavargatjuk, míg teljesen elolvad.  Beleöntjük az ecetet (ízlés szerint), azzal már csak addig sütjük erősebb tűzön, míg az ecet erős illata elszáll. Megkóstoljuk, ha szükséges utána ízesítünk, és levesszük. Ha őrölt köményt is használunk, azt az ecettel egyszerre adjuk hozzá.

Érdekesség: mi is az a krokett?

Eredetileg bundázott formában készülő krumplis étel, leginkább köretként kínálva, azonban sokszor készül sima morzsába forgatva, vagy egyszerűen csak kisütve is. Idővel más alapanyagokból is elkészült, így tojásból vagy gombából, és más formában is elkészítették, így pogácsának, vagy golyó alakúnak is.

Jó tudni: A krumplit azért jobb nagyobb darabokban főni, mert ha túl kicsibe vágjuk kevésbé őrzi meg a krumpli ízét, kissé „vízízű” lesz.

• ·       Újburgonyából nem lehet elkészíteni, mert annak magas a víztartalma, így ellágyítja a tésztát. A közepes keményítőtartalmú krumpli a legideálisabb az elkészítéséhez, mert az már nem fő szét, nem lágyul, de nem is túl kemény.  Ezek leginkább a piros színű krumplik.
• ·       A párolt káposztának a szép zöldes, laza szerkezetű fejek felelnek meg, mivel ezek nem túl kemények, és az ízük is finomabb.
• ·       Nem szabad túl erős tűzre tenni, mivel azon inkább sül, mint párolódik, hamar megéghet az alja. Ezért fedő alatt készítsük, így a saját gőzében, lassú tűznék tökéletesen puhára párolódik majd. 

Csípős, pácolt csirkecombok tárkonyos mártással

Sajnos sokan nem szeretik a puliszkát, pedig nem csak finom, de egészséges is. Sok nemzet konyhájában talált előkelő helyre, régebben azért, mert nagyon olcsó volt, így rásütötték, hogy a szegények eledele. Ez a megbélyegzés ma is sokfelé él még sajnos, magam is sokszor hallottam már, hogy "egyék a disznók, azoknak való a tengeri".  Szerencsére azért vannak kivételek is, egyre több étterem veszi fel a menüjére, és mivel mára kiderült, mennyire egészséges, otthon is sokan elkészítik. 

Érdekesség, hogy a román hagyományokban a mézes puliszka nem étel, hanem gyógyszer. Meleg pakolásként a hasi- és izomgörcsöket, reumás- és májfájdalmakat csillapít (az érintett területre kenve). Megfázáskor, mandulagyulladáskor is melegen kell fogyasztani. Krónikus fekélyek, gyomorhurut és nem múló gyomorsav esetén szintén segít, és jó hatással van a pajzsmirigyre is. 

A mézes puliszka recepte: forraljunk fel 60 milliliter vizet, főzzünk meg benne 1 evőkanál finom kukoricadarát (1 perc). Kicsit hűtjük, de még melegen belekavarunk 1 evőkanál mézet. Reggel, éhgyomorra, melegen kell elfogyasztani, a román népi módszer szerint addig, amíg egy kis üveg (40 dkg) méz elfogy. 

Fontos: ez idő alatt nem szabad alkoholt és savas ételeket fogyasztani. 

Nem utolsó sorban köretként is nagyon finom. A balkáni-, főleg a román konyhában töltött káposztával együtt kínálják, de nagyon jó különféle szószos húsok mellé is. Tölthetjük, rakhatjuk, és még egyszerű karamellizált hagymával is fogyaszthatjuk. Nagyon jól illik hozzá a sós túró, a kolbász ism vagy bármilyen mártásos hús. Mi több, lustább estéken egyszerűen megcukrozva, hideg tejjel felöntve is igazán finom. Ez esetben keményre főzzük a puliszkát, hogy a tejjel ne keveredjen el.

Hozzávalók: 4 egész csirkecomb; a páchoz: 1 evőkanál csípős csirkefűszer, só, bors, 1 citrom leve, 4 evőkanál olaj; a puliszkához: 25 dkg kukoricadara, kb. 1,2 l. víz, só, 2 evőkanál vaj; a szószhoz: 2 közepes vöröshagyma, 1 dl tejföl, tej, tárkony, só.

Elkészítése: A csirkecombokat előző este megmossuk, megtörölgetjük. A páchoz valókat összekavarjuk, a zacskóba, vagy dobozba tesszük, alaposan bekenegetjük, másnapig hűtőbe tesszük. Másnap a pác nagyját lekapargatva róla, olajon minden oldalukat átsütjük, majd pici vizet téve alá, fedő alatt megpároljuk, a végén zsírjára sütjük. Kiszedjük, melegen tartjuk. A helyére szórjuk az apróra vágott hagymát (ha szükséges még adunk hozzá zsiradékot), szép aranyszínűre karamellizáljuk. Hozzáadjuk a csirkehúsról megmaradt pácot, a tárkonyt, pici vizet öntve alá, pár perc alatt összesütjük. A tejfölt kikavarjuk a liszttel, és a szószra öntjük. Kavargatva összefőzzük, utána ízesítünk, és ha túl sűrű, tejjel még hígítjuk. Közben a puliszkát is megfőzzük, a vajjal kikavarjuk, forrón, a hússal és a szósszal kínáljuk.

Pethes-leves

Mesélő receptek

Pethes Imre 1864. december 18-án született Jászárokszálláson. Kiváló drámai színész, színrendező, akadémiai tanár volt, a természetes játék híve. Ady Endre köztudottan szigorú megítélésekkel viseltetett a színjátszást illetően, de Pethes játékát számos alkalommal magasztalta. Ő volt az egyik legtöbb Shakespeare-t játszó színész, Pethes Sándor (1899-1981) színházi és filmes színész édesapja. A színház mellett nagy híve volt a finom ételeknek is, olyannyira, hogy saját levese volt, mely csak halála után vált ismertté, azt követően, hogy receptjét fiától elkérve, felkerült a New York kávéház étlapjára. Fia visszaemlékezéseiben elmesélte, hogy apja nagy kedvence volt a szalvétatészta, amivel a pecsenyék szaftját örömmel mártogatta, a levesben főtt marhához viszont zsemleszószt készített, tejbe áztatott zsemléből, hagymával, köménymaggal. Saját levese marhahúsból, velős csontból készül, pirítóssal, cérnametélttel.

Pethes Imre 1924. október 24-én játszott utoljára, pár héttel később, november 24-én elhunyt.

💗

Hozzávalók: 1,1 kg marhafartő (vagy más, levesbe való marhahús), 1,5 kg velős csont, 30 dkg vegyes zöldség (sárgarépa, petrezselyemgyökér), 8 dkg zeller, 6-6 dkg karalábé, kelkáposzta és vöröshagyma, só, 1 szelet gyömbér; a tálaláshoz: cérnametélt ízlés szerint.

 

Elkészítése: A húst és a csontokat 2 liter hideg vízben felkészítjük, ha felfőtt, takaréklángon elkezdjük főzni, épp, hogy gyöngyözzön, közben a habját leszedegetjük, sózzuk. Amikor a hús kezd puhulni, belerakjuk a hasábokra vágott zöldséget, a hagymát egészben, a szeletekre vágott zellert és karalábét, meg a gyömbért. Az egészet puhulásig főzzük. Ízlés szerinti kifőtt cérnametélttel kínáljuk.

 Tipp: A felvágott velőscsontokat a velőnél jól dörzsöljük be sóval, így a velő nem fog kifőni. A leves sózásánál vegyük figyelembe ezt a sómennyiséget is.

 Megjegyzés: Az eredeti receptben 3 dl paradicsomsűrítmény is szerepel, amit a zöldségekkel egyszerre kell az ételhez adni.

 

Engagement Chicken, vagyis eljegyzési csirke

 A legendák szerint ezt a receptet készítette első vacsorameghívásán Meghan Markle Harry hercegnek, akit el is csábított vele. Úgy beszélik, hogy az a leány, aki ezzel az étellel lepi meg kedvesét, csakhamar el lesz jegyezve - innen ered a neve is. Nem tudni, mennyire igaz a hiedelem, az viszont biztos, hogy ha gyűrűt nem is, vagy nem is azonnal kapunk érte, elismerő szavakat és degesz pocakot bizonyára...

Kicsit aggódtam a citrom miatt, de kár volt. Ez a recept nem véletlenül nyerte el milliók rajongását. Omlós, ízletes hús, a szósz pedig igazi meglepetés: elképesztően finom, és nagyon illik a csirkéhez. Az egyik legfinomabb csirkés étel, amit valaha kóstoltam.

Hozzávalók 2 személyre, a csirkéhez: 1 kisebb csirke, (kb. 1-1, 20 kg), fél citrom, 3-4 cikk fokhagyma; a szószhoz: 2 nagyobb vöröshagyma, 1,5 citrom, 2-3 cikk fokhagyma, 1 evőkanál liszt, 1,20-1,50 dl fehérbor (ha nincs, víz is jó), 1-1,20 dl csirkealaplé (húsleves); olaj, só, bors.

Elkészítése: A csirkét alaposan megmossuk, szárazra törölgetjük a belsejét is. A fél citromot vékony szeletekre vágjuk, a fokhagymát felszeleteljük, és a sóval, borssal megszórt belső részbe tesszük. A csirkét olajjal megkenegetjük, sóval, borssal bedörzsöljük. Egy akkora olajozott edénybe tesszük, amekkorába épp elfér (különben a hagyma odaég). Köré rakjuk a szeletekre vágott citromot és hagymákat, letakarjuk sütőpapírral, alufóliába csomagoljuk, és 50 percig, 180 fokra előmelegített sütőbe toljuk. Kivesszük, óvatosan kicsomagoljuk, és visszatesszük, amíg gyönyörűen megpirul (20-30) perc. A csirkét óvatosan tálcára vesszük, visszatesszük a már lezárt, de még meleg sütőbe. A sütőtepsijébe öntjük az alaplevet, azzal locsolgatva-kapargatva az odapörkölődött széleket is lekapargatjuk. Egy serpenyőbe öntjük az egészet, a liszttel elkavarva, annyi fehérborral, hogy szép selymes szószt kapjunk, összeforraljuk. A melegen tartott csirkét a szósszal, tetszés szerinti körettel kínáljuk.

Gyümölcskenyér egyszerűen

A sütemény eredete brit és német hagyományokra vezethető vissza, ahol jellemzően karácsonyra sütötték. Később elterjedt a Monarchia, majd Közép-Európa területein is.

A britek „fruitcake”-je, vagyis gyümölcskenyere a 18–19. században már hagyományos ünnepi kedvenc volt. Kandírozott gyümölcshéjak, mazsola került bele, amit rummal vagy brandyvel ízesítettek, és igen hosszú érlelési idővel készült, ahogyan a több száz éves múltra visszatekintő német „stollen” is. Ez szintén adventi és karácsonyi fogás volt, amibe kandírozott gyümölcs, mazsola és citrusfélék került, bár akkor még nem édes verzióban készült, mivel akkoriban a katolikus egyház szerint az édes íz bűnös élvezetnek számított böjtidőben.

Érdekesség, hogy a németek szívesen vágják szeletekre és vajjal megkenve, porcukorral megszórva fogyasztják.

Magyar területen gyümölcsös kalács, de még inkább püspökkenyér néven vált ismertté, szintén a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódóan. Bár igen hasonlóak, mégse tévesszük össze a könnyebb, lazább tésztából készült, puhább Deák-kenyérrel, mely általában magvakkal, dióval gazdagítva készül, azonban nem jellemző rá püspökkenyér jellegzetes fűszeres, erőteljesebb íze.

💮

Hozzávalók 1 db 27x16 cm téglalapformához: 25 dkg vegyes aszalt gyümölcs (aszalt szilva, kajszibarack, vörös áfonya, füge, datolya, mazsola+törökcsemege (lórum), 10 dkg vaj, 10 dkg cukor, 3 tojás, 2 tasak vaníliás cukor, ¼ bögre tej (2,5 dl-es bögre), 1 sütőpor.

Elkészítése: Az aszalt gyümölcsöket és a törökcsemegét apró kockákra vágjuk, hozzáadjuk a mazsolát, megszórjuk kevés liszttel, jól összekavarjuk. A lisztet összeszitáljuk a sütőporral.  A tojásokat a cukorral habosra kavarjuk, a végén kisebb adagokban beledolgozzuk a vajat is. Váltakozva elkavarjuk a liszttel és a tejjel, alaposan kidolgozzuk. Belekavarjuk az aszalt gyümölcsöket és a törökcsemegét, elkavarjuk, olajjal kikent szilikon formába simítjuk. 200 fokra előmelegített sütőben kb. 50 perc alatt, tűpróbáig sütjük.

A tetejére készíthetünk citromos mázat. Ehhez 1 nagyobb citrom levére, kb. 15 dkg porcukorra, szórócukrokra, mandulalapkákra, darált dióra és porcukorra lesz szükségünk. A citromlevet leszűrjük, és annyi porcukorral kavarjuk ki, hogy sűrű mázat kapjunk. Ezt több adagban (mert egyszerre lefolyik) rákenjük a süteményre, megszórjuk szórócukorral, mandulalapkákkal, darált dióval, majd ha kihűlt, szitáljunk rá porcukrot is.

Császárfánk

Tudják, hogy azért hívják császárfánknak a másképp ischler, ischli fánkként ismert süteményt mert egy Bad Ischl nevű városban készítették először az Osztrák–Magyar Monarchia idején Ferenc Józsefnek és udvartartásának? A neve ugyan az eredetére utal, mégis félrevezető, hiszen valójában nem fánk, ám azokban az időkben, amikor Magyarországon is ismertté vált, nem csak az olajban sült verziót hívták így, hanem más, kerek aprósüteményeket is. Az akkoriban előkelő linzerfélék egy kimagasló darabjává lett, bár a csokoládébevonat és a tésztához adott mogyoró, vagy dió miatt önálló kategóriába sorolják.

A 19. század második felében készítették el először a Zauner cukrászdában (Konditorei Zauner), amely a 19. század eleje óta működött, és több neves sütemény eredete is hozzájuk kapcsolható.

Az ischler a városkában lévő császári rezidenciában nyaraló udvar számára lett felszolgálva, és olyannyira ízlett mindenkinek, közöttük a császárnak is, hogy magukkal vitték a receptjét, így először Bécsben vált méltán kedvenc csemegévé, majd lassan szétterjedt az egész Monarchia területén. Időközben felvett egy ünnepi jelleget, hiszen mai napig leginkább a téli ünnepek egyik kedvenc süteménye.

💮

Sok receptet próbáltam ki régebben a kis piros Váncza süteményes könyvecskémből. Egyik kedvencünk a mákos kürt volt, a másik a császárfánk, avagy Ischli-fánk, amit csokikrémmel is kipróbáltam, de az igazi mégis az eredeti lekváros lett, amitől a sütemény puha, omlós és roppant ízletes lesz. Veszélyes süti, mert csak úgy eteti magát. Jó pár évig hagyományos szilveszteri finomság volt nálunk, de karácsonyra is tökéletesen megfelel. Persze ünnepi szezonon kívülre is.

Az eredeti recept mogyorót kér, de mivel mi nagy dió rajongók vagyunk, én azzal készítem, azzal is nagyon finom. 

💮

Hozzávalók: 35 dkg liszt, 25 dkg vaj, 18 dkg cukor, 15 dkg mogyoró, vagy dió, 2 kanál rumaroma, 2 csomag vaníliás cukor, egy csomag sütőpor, az összeillesztéshez ízlés szerinti, savanykás lekvár; a bevonáshoz 20 dkg étcsokoládé, 8 dkg vaj, a szóráshoz színes cukorkák, vékonyra szeletelt mandula, gyakorlatilag bármi, ami jól mutat.

Nagyon régi kép, de nagyon finom recept, megéri kipróbálni. 

Elkészítése: A vajat a cukrokkal kikavarjuk, hozzáadjuk a lisztet és a diót, majd a többi hozzávalót is belekeverjük, és alaposan kidolgozzuk. Liszttel megszórt deszkán nyújtsunk vékony, körülbelül fél centis lapot belőle. Ezután pogácsaszaggatóval szúrjunk kis vagy közepes karikákat belőle. Liszttel megszórt sütőpapírra helyezve őket, nem túl közel, mert megnőnek, körülbelül 10-15 perc alatt süssük meg. Arra vigyázzunk, hogy ne süssük túl, mert száraz, kemény lesz. Ha nem vagyunk biztosak benne, hogy megsült-e, vegyünk ki egyet, és törjük szét, úgy meglátjuk, hogy jól átsült-e. Egyenletes felületre kiszedve hagyjuk kihűlni, majd két korongot ragasszunk össze a lekvárral. Csokoládékrémmel is finom, de a lekvártól puhább lesz a tészta. A csokoládét a vajjal olvasszuk fel, vonjuk be vele a kis fánkokat, majd szórjuk be különféle tortadíszítőkkel.

Csípőspaprika-olaj

A magyar konyha előszeretettel használja a csípős paprikát, még akkor is, ha sírunk, miközben kanalazzuk az ételt, sőt, olyankor vagyunk elégedettek az étel minőségével. Tudták, hogy a csípős paprikában található kapszaicin fájdalomcsillapító, egyben a boldogásgérzetért felelős endorfin kiválasztását is serkenti, azaz: boldoggá tesz minket? Valószínűleg ezért van az is, hogy ha gyöngyöző homlokkal is, de boldogan falatozzuk. Miért együnk csípőset? *Gyulladáscsökkentő hatása miatt. *Enyhíti az izom-, ideg és ízületi fájdalmakat. *Felpörgeti a vérkeringést, szabályozza a vérnyomást. *Megakadályozza a vérrögök képződését az erekben. *A tévhittel ellentétben védi a gyomor nyálkahártyáját. *Elősegíti az emésztőnedvek termelődését. *Daganatellenes hatása van. *Segít lebontani a máj-és vérzsírt. Hogyan tartósítsuk télire? A legegyszerűbb módja a fagyasztás. Fogyasztáskor csak kiveszünk belőle egyet, és máris ehetjük. Bizonyos fajták felolvasztás után ugyanolyan állapotba kerülnek, mint mélyhűtés előtt voltak.

Ételekhez készítsünk csípős paprikás olajat. Ez roppant egyszerű. Egy üvegecskét rakjunk meg csípős paprikával, és töltsünk fel olajjal. Télire kiváló saláta-alap, vagy ételízesítő lesz belőle (1 kép). Az így kapott olaj erős, karakteres ízű lesz.

Zöldséges zsengebab leves

A zsengebab, más ismert nevén fejtettbab a nyár egyik szenzációja. A már megszemzett, ám még nem megerősödött, megkeményedett babszemeket takarja, melyeket kibontunk a babhüvelyekből. 

Véleményem szerint az összes babos étel közül a legfinomabb, sokkal lágyabb és selymesebb lesz belőle a leves, mint a szárazbabból. Szerencsére jól fagyasztható, így ha most, szezonban elraktározunk belőle, télen sem kell nélkülöznünk. 

Kiváló és kíméletes tápanyagforrás, 100 gramm 135 kalóriát tartalmaz, ebből mindössze 1 gramm a zsír, 2 gramm a cukor. 17 gramm szénhidrátot, és majd 10-10 gramm fehérjét és rostot tartalmaz, ezért vitathatatlanul nagyon egészséges. A nyers zsengebabban viszonylag magas a C-vitamintartalom is (100 gramm=19 mg), ám sajnos, mint tudjuk ez a vitamin nagyon érzékeny a hőre, így az főzés közben elpusztul. 

Hogyan készítsük? Nagyon finom főzeléknek is, ám kedveltebb formája a zöldséges, tejfölös habarással sűrített leves. Ehhez adhatunk akár füstölt húsokat is, amiket majdnem készre főzünk, és csak akkor adjuk hozzá a zsengebabot, hiszen az hamar megfő. Tulajdonképpen bármilyen zöldség jól illik hozzá, és húsmentesen is nagyszerű ételt kapunk belőle. 

Fűszerezhetjük babérlevéllel, lestyánnal, petrezselyemzölddel, tárkonnyal, majoránnával, kevés oregánóval. Főzhetünk bele burgonyát, és/vagy csipetkét, esetleg más tésztafélét. A lehetőségek tényleg korlátlanok, mindenki saját ízlésének megfelelően készítheti el.

Itt zsengebabos recept szalonnabőrrel. 

Hozzávalók (4 személyre): 1 kisebb vöröshagyma, 2 sárgarépa, 1 friss paprika, 2 paradicsom, 2 bögre zsengebab, 1 petrezselyemgyökér, 2-3 burgonya, 2 kisebb tojás, liszt, zsiradék (ideális valamilyen szárnyas zsír), só, bors, petrezselyemlevél, 2-3 babérlevél. 

Elkészítése: 

• Az apróra vágott hagymát a kis kockákra vágott paprikával és sárgarépával a szárnyas zsíron megdinszteljük. 
• Hozzáadjuk a kockára vágott paradicsomot, sózzuk, borsozzuk és kavargatjuk, míg a paradicsom leve elfő, kissé besűrűsödik. 
• Felengedjük vízzel, beletesszük a felvágott petrezselyemgyökeret és a babérlevelet, fedő alatt főzzük, míg a zöldségek félpuhára főnek.
• Belerakjuk a kis kockákra vágott krumplit és a zsengebabot, készre főzzük.
• Közben a tojásokat galuskasűrűségűre kavarjuk a liszttel, kissé sózzuk, a fővő levesbe szaggatjuk. 
• Beleszórjuk az apróra vágott petrezselyemzöldet, pár percig lassú tűzön főzzük. 
• Levéve 10 perc pihentetés után kínáljuk.

Megjegyzés: Habarással, rántással dúsíthatjuk, de így is nagyon finom, sőt készülhet disznóhússal, füstölt hússal is. Ekkor a húsokat a zöldségekkel először főzzük puhára, csak akkor adjuk hozzá a krumplit, majd a babot. A füstölt húst előző éjszakára tegyük ázni. A csirkehús nem igazán jó ehhez az ételhez, mivel viszonylag semleges ízű húsféle, ami nem tud érvényesülni a karakteresebb babos ételben. 

Tipp: Nagyszerű választás valamilyen édes második a leves mellé: palacsinta, fánk, gombóc, derelye, nudli… 

Gondoljunk a télre is! A zsengebab szerencsére jól bírja a fagyasztást. Ehhez nem kell mást tennünk, mint só nélkül (így nem keményednek meg a szemek) épp csak roppanósra főzni, leszűrni, kihűteni, majd adagonként zacskózni, és fagyasztani. Használatkor nem szabad felolvasztani, fagyosan tegyük lobogó vízbe, vagy levesbe, amiben már majdnem megfőttek a zöldségek, és csak kevés ideig főzzük együtt tovább.

Pavlova torta

Mesélő recept 

Akinek a tütüjéről a történetek szerint a világ egyik legizgalmasabb tortáját elnevezték egy orosz táncosnő, Anna Matvejevna Pavlova (1882-2881) világszinten ünnepelt balerina volt. Oly könnyedén és kecsesen táncolt, hogy sokakat megihletett, így készült el az 1920-as években a neves habcsók torta is, amikor Új-Zélandon és Ausztráliában turnézott. Ez a kettős turné az oka annak is, hogy mindkét fél a magáénak vallja a tortát és ezen komoly vitákba bocsátkoznak. Az új-zélandiak szerint egy wellingtoni séf készítette, míg az ausztráliaiak szerint a nyugat-ausztráliai Path városából származik. A vitát azért is nehéz eldönteni, mert amikor végül egy ausztrál és egy új-zélandi elszánt kutató nekiállt az igazság kiderítésének, bebizonyosodott, hogy nagyon hasonló desszert már sokkal régebben is ismert volt már.

Akárki készítette is el a neves édességet, az eredeti recept nagyon egyszerű, a hangsúly a ropogós kívül, puha belül habcsókon van, amit tejszínhabbal dobnak fel, és tetszés szerinti friss gyümölccsel díszítik, leginkább eperrel, mivel annak enyhe savassága és húsa tökéletesen illik az édes, roppanós textúrájú habcsókhoz, és lágy tejszínhabhoz. 

Ha többet is szeretne olvasni a habcsók történetéről, itt megteheti. 

💮

Hozzávalók a habcsókalaphoz: 25 dkg cukor, 4 tojásfehérje; a töltelékhez: 2 dl tejszín, 10 dkg földieper; a tetejére 15-20 dkg eper.

A tortaalaphoz a tojások fehérjét keményre verjük. Kanalanként hozzáadogatjuk a cukor felét, minden kanál után addig dolgozva, míg a cukor teljesen felolvad. Ha a fele adag cukor benne van, két kanál cukrot szórjunk a habhoz egy helyett. Addig verjük, míg az összes cukor felolvadt teljesen, a hab pedig megtartja önmagát, ha a habverőt kihúzzuk kemény csúcsok maradnak a habban. Egy sütőpapírt alaposan lekenegetünk, a habot habzsákba szedjük. Először egy alapot nyomunk a papírra, majd a szélekre habrózsákat nyomunk, 3 rétegben. A sütőt közben 100 fokra előmelegítjük. Néhány habrózsát külön is nyomunk a papírra, majd az egészet a sütőbe téve, a habrózsákat 30, a tortaalapot pedig 50 percig sütjük. Kihűtjük. (1-2-3 kép)

A töltelékhez adagonként a kemény habbá vert tejszínhez kavarjuk a leturmixolt epret. A torta közepébe halmozzuk, majd megrakjuk eperrel, pár habcsókkal díszítve kínáljuk.  

Erdélyi fokhagymás abált szalonna

Az a tipikus étel, amit senki sem szeret, mert erős fokhagyma illatú, mégis mindenki örömmel fogyaszt. Készítsünk belőle kevés adagokat, így nem kell napokig azon aggódnunk, hogy a fokhagyma szaga átjárja a lakást és a hűtőt. Nagy segítség, ha egyszer használatos műanyag dobozban tároljuk, mert az intenzív illat beissza magát a tároló edénybe, ezt pedig egy egyszerű mozdulattal kidobhatjuk, ha már elfogyott a szalonna. Ügyeljünk, hogy mindig alaposan zárjuk le mielőtt hűtőbe tesszük!

Hozzávalók: Kb. két tenyérnyi, húsos szalonna, 6-8 babérlevél, 1-2 kanál szemes bors, só; a bevonathoz: 1 nagyobb fej fokhagyma, só, pirospaprika

Elkészítése:

1.       A szalonnát a fűszerekkel megszórt, sózott vízben feltesszük főni.

2.       Amikor a bőre is megpuhult, a vízből kivesszük, lecsepegtetjük, kihűtjük.

3.       A fokhagymát megtisztítva áttörjük.

4.       Annyi vízben, ami éppen ellepi, feltesszük főni, picit sózzuk. Tanács: a fedő, amivel lezárjuk alaposan szigeteljen, különben az egész lakás fokhagymaszagú lesz.

5.       A kész fokhagymával siessünk szabad levegőre, erkélyre, teraszra. Kavarjuk el a pirospaprikával.

6.       A szalonnát is vigyük ki a teraszra, majd kenegessük be a fokhagymás szósszal. 

Libatepertő-, máj és libazsír, na meg pár libás kép lóval

Sajnos már nagyon rég nem tartunk libát, pedig nagyon szerettem a húsát. Igen kiadós állat, egy család egy hétig minden nap ehet belőle, ha ügyesen osztja be a háziasszony. 

Nyilván ezért, gyerekkoromban minden háznál volt liba. Az asszonyok esténként kiálltak és elkezdték hívni a legelőről az állatokat. Imádtam megfigyelni őket, ahogy a lemenő nap fényénél heves szárnycsapkodásokkal és még hevesebb gágogással válaszoltak, és futólépésben indultak is hazafelé. Irdatlan hangosak tudnak lenni, nem csoda, hogy a rómaiak is felébredtek a gágogásukra, mikor a gallok rájuk akartak törni, na és ismerjük szegény Szent Márton történetét is, aki a pápaság elől libaólban próbált bujkálni... 

Emlékszem, mennyit szórakoztam magamban, amikor szegény asszonyok azon mérgelődtek, hogy halízű és szagú a libahús, mivel azok előszeretettel kapdosták el a kisebb halakat a legelőt átszelő folyóban. Kislány koromban nagyon viccesnek tűnt a halízű libahús. 

Az állat zsíros részeit vágjuk le. A “kövérjét”, vagy hájat, ki hogy ismeri, vágjuk kis darabokra. Egy tapadásmentes serpenyőben kevés vizet adva alá tegyük egy serpenyőbe olvadni. Közepesen erős tűznél süssük, elég sokszor megkavarva. Akkor jó, ha roppanós, és szép piros színű. Közben bő, forró zsiradékban,lefedve tegyük fel sülni a fokhagymával megtűzdelt májat is. 

A kiszedett tepertőt pergessük meg sóval, ahogyan a köszben elkészült májat is. Ez utóbbit pár percig pihentessük, majd szeletelve kínáljuk.

A kisült zsírt hagyjuk majdnem kihűlni, majd egy fém teaszűrőn keresztül öntsük tárolóedénybe. Sokáig eláll, kenyérre kenve is ízletes, de használhatjuk libazsíros pogácsához, vagy ételek alá is.

Itt is írok erről. 

Ha már annyit beszélek az én szeretett kis falumról, Érsemjénről, íme néhány libás kép. A gyerekeimmel imádtunk vasárnaponként, ünnepnapokon elmenni "kirándulni". Sétáltunk, virágot szedtünk, akkoriben még tele volt a legelő virágokkal, és rengeteget fotóztunk. Csodaszép idők voltak. 

Végtelenül békés kép. Máig az egyik kedvencem.

Itt épp nem látszik liba, de ott vannak... csak mutatnám, mennyire békés vidék, ezért szeretem annyira. 

Itt vannak libák, de nem azért kedvenc :) Ezt a képet több okból is szeretem. Hirtelen megtéveszti az agyat, mert úgy tűnik, mintha a ló húzná a szekeret, ami viszont épp ellenkező irányba tart, az emberek is háttal ülnek. A története az, hogy miközben mi is elengedtük a szekeret és a ló is, ez, miután a szekér elment, visszatért az útra, és kíváncsian nézett bennünket.  Imádom :)