Itt és itt már meséltem róla, hogy szárnyasok vágásánál érdemes kisütni a hájas részeket és a kövér bőrt, amiből nagyon finom szárnyas zsír és tepertő lett. Ez utóbbit még melegen jó elfogyasztani, egyrészt mert így a legfinomabb, másrészt mert kihűlve megkeményedhet.
Most meg is mutatom, hogy néz ez ki.
Háj, kövér bőr
Bár úgy a finom a húsleves, ha aranyló, azért a túl sok zsír nem túl étvágygerjesztő. Ezért le szoktuk vágni a zsíros részeket. A képen házi csirke hája látható, a boltié sokkal fehérebb, és lágyabb textúrájú, ám kisütve pontosan olyan ragyogó sárga, mint a háztáji. A nyakról, a hátrész alsó feléről is nyugodtan levághatjuk a zsíros bőr részeket, amit a hájjal együtt kis darabokra vágva süthetünk ki.
Tipp: érdemes összegyűjteni egy nagyobb adagot. Ahányszor csirkét/szárnyast vásárolunk, fagyasszuk le a kövér részét, így majd egyben süthetjük ki.
Praktika: Ha már lefagyasztottuk, ne hagyjuk egészen feleolvadni, amikor még kissé fagyos, sokkal szebben és könnyebben vághatjuk fel.
Lehetőség szerint tapadásmentes edénybe tegyük fel, kevés vizet téve alá. Közepesen erős tűznél süssük. Túl alacsony hőmérsékleten megkeményedhet, a túl magason pedig kívül megéghet, míg a közepe még nyers, és ha tovább sütjük megkeseredik a zsír is.
Sűrűn kavargassuk. Ha elkészült, a tepertőt szedjük ki, sózzuk, a zsírt pedig, ha kissé kihűlt, fém teaszűrőn öntsük tároló edénybe. Én egyszerű befőttes üvegeket használok.
Tipp: ha mégis leég, ne kapargassuk az edényt, éjszakára áztassuk be, reggel könnyedén eltávolíthatjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése