Így készül a lédús, omlós grill csirkemell

Sokak kedvét elveszi, hogy a grill csirkemell szárazzá válik sütés közben. Azt mondom ne adják fel, magam is megszenvedtem vele, de az ember folyton tanul, és ha egyszer ráérzünk, hogy is kell készíteni, sokak elismerését kiválthatjuk vele. 

A legfontosabb, hogy nem velünk van a baj, és nem a hozzá nem értésünk, vagy a kétbalkezünk az oka, hanem az, hogy a csirkemellben csepp zsiradék sincs, így sülés közben nincs, ami megóvja a szeletünket a kiszáradástól. 

Magam akkor döntöttem el, hogy igenis megtanulom hogy kell elkészíteni, amikor jó pár évvel ezelőtt Parajdra vittük a gyerekeket sótúrára. Ott a kedvenc fogásommá vált, párolt káposztafőzelékkel - egyszerűen zseniális étel. Elsázntam magam, amikor hazaérünk, addig próbálkozok, amíg rá nem jövök, hogy lehet olyan finoman elkészíteni. Azóta már sokkal bátrabb lennék, simán rákérdeznék, hogy csinálják, ám akkor még fiatal, és szégyenlős voltam. 

A szaftos és lédús grill csirkemell elkészítése nagyon egyszerű, de pár dologra oda kell figyelnünk. 

• Megfigyeléseim alapján a legfontosabb, hogy nem szabad vékonyra vágni a teljesen szárazra törölt csirkemellet. Legalább 1,5 cm. vastagon szeleteljük. Ha teljes hosszában vágjuk, akkor egy fél csirkemell-filéből 2-3 szelet jön ki.  Ha kisebb szeleteket szeretnénk, akkor figyeljünk rá oda, hogy a vastagabb részt (amelynek száljai más szögben futnak az elvékonyodó rész felé) száljára merőlegesen vágjuk. Ellenkező esetben akárhogy sütjük is a húst, kissé rágós marad. 

Egy fél csirkemell 2 részre osztható. Az elvékonyodó végére, és a vastagabb, rá más szögben futó szálú vastagabb részre. A találkozásnál elvágjuk. A vékonyabb részt kosszában keresztbevágjuk, a vastagabb részt pedig a szálakra merőlegesen felszeleteljük.

• A szeleteket egy icipicit, de tényleg csak egy leheletnyit - finoman megütögetjük a húspotyolóval, épp csak, hogy a szálak kissé meglazuljanak. 
• Nincs előre sózás, de ha nedves pácba fürdetnénk, azt lehet. Száraz fűszerekkel csak akkor szórjuk be, amikor már a serpenyőben van, a másik oldalát pedig, ha megfordítottuk.
• Amúgy - ez saját vélemény - szerintem a csirkemellhez nem jó túl sok fűszert használni. Én sót, borsot és egy pici csilit sozktam (véleményem szerint ez kiemeli az ízeket), ez így nekem tökéletesen bejött. 
• Megfigyeléseim szerint a legfontosabb, hogy sütéskor nem szabad úsznia a zsiradékban. A serpenyőbe épp csak annyi olajat tegyünk, amitől a hús nem ragad le. 
• Nagyon fontos a megfelelő hőfok, ha túl alacsony akkor kiszárad, ha túl magas, akkor megég, vagyis szintén kiszárad. Ezt sajnos ki kell tapasztalni. Akkor jó, ha a forró zsiradékra helyezett szeletek azonnal sülni kezdenek, és az aljuk hirtelen ki is fehéredik. Ekkor fordítsuk át a másik oldalára, fűszerezzük, és hagyjuk szépen megsülni. 
• Szintén fontos ráérezni, hogy mikor kell kivenni. A csirkemell-szeleteknek nem kell sok sülés, pár perc alatt elkészülnek. Azt figyeltem meg, hogy amikor a zsiradék a hús alatt szép tiszta lesz, elsülte a szeletekből felszabaduló nedvességet, akkor kész. 
• Sülés közben természetesen nem szúrkáljuk villával, meg semmivel, használjunk konyhai fogót a forgatáshoz.

Azt tapasztaltam, hogy ezekre megtanultam odafigyelni, a hússzeletek azután sem keményedtek meg, miután kihűltek. A gyerekek imádták. Párolt káposztával még ma is az egyik kedvencem. 

 

 

Túrógombóc, a tuti recept

A túrógombóc konyhai létem egyik legnagyobb kihívása volt, és általában túl keményre készítettem. Sztorim is van erről: egyszer megfőztem, de olyan veszekedett kemény lett, hogy egyszerűen nem tudtuk megenni. Anyukám úgy döntött, hogy majd a kutya. egyenként akarta neki odaadogatni, de rögtön az első a torkán akadt a szerencsétlennek. Nem tudom, hogy még ő sem bírta-e elrágni, vagy csak kapzsi volt, és egyben le akarta küldeni, de tény, hogy már azon voltunk, hogy kinyúl a Buksi a túrógombócomtól. Egyértelmű, hogy ezek után, ahányszor szóba került a túrógombóc, heves tiltakozás várt a család részéről. 

De csak nem mondtam le róla, mert igen szeretem, így végól sikerült olyan receptet találni, amivel biztonságos gombócokat gyárthatok :)

Hozzávalók: 50 dkg friss túró, 15 dkg búzadara, 2 tojás, 2 csomag vaníliás cukor, olaj, 4-5 evőkanálnyi zsemlemorzsa, tejföl, olaj, vagy vaj, porcukor.

A tojásokat válasszuk szét, a sárgákat adjuk a túróhoz, együtt keverjük simára. A tojások fehérjét verjük kemény habbá, forgassuk a túrós masszához. Negyedórára tegyük félre, pihenni. 

Tegyünk vizet forrni és zsiradékot hevülni. Amikor az olaj forró, dobjuk rá a zsemlemorzsát, folyamatosan kavargassuk, míg a színe megváltozik. Vegyük le, mert a forró serpenyőtől még barnulni fog.

Vizes kézzel formázzunk kis golyókat a túrós masszából, majd rakjuk bele a fövő vízbe. Körülbelül 10 perc fövés perc után vegyünk ki egyet, vágjuk ketté. Ha a közepe is megfőtt, szűrőkanállal szedjük ki, és azonnal forgassuk bele a zsemlemorzsába. Ügyeljünk, hogy jól lecsepegjenek, víz ne keróljön a morzsába. 

Forrón, ízlés szerint porcukorral, tejföllel, lekvárral, vagy kompóttal kínáljuk.