Karamellás habtorta air fryerben
Egy remek levesbetét: májas lepény húsleveshez
Régi szakácskönyvben találtam, sajnos már nem emlékszem melyikben. Nagyon finom, különleges, ha szeretjük a csirkemájat, akár az ünnepi aszalon is megállja a helyét.
Hozzávalók: 4 tojás, 2 szép, egész csirkemáj (ha kicsik,
akkor 3), 7 dkg vaj, 4 evőkanál kenyérmorzsa, 2 kis szelet kenyér, kakukkfű,
bazsalikom, zöldpetrezselyem, só, bors, húsleves.
Elkészítése:
A májakat megmossuk, elkaparjuk.
Hozzáadjuk a vajat, 2 egész tojást és 2 sárgáját, a vízbe áztatott, alaposan kinyomkodott kenyeret, a morzsát, fűszerezzük, mixerrel simára dolgozzuk.
A megmaradt 2 tojásfehérjét kemény habbá verjük, beleforgatjuk a masszába. Egy közepes tepsit kikenünk vajjal, belesimítjuk a lepényt, közepes tűznél körülbelül 30 perc alatt kisütjük.
Kiborítva apró kockákra vágjuk, húsleves mellé kínáljuk.
Gesztenyés-csokoládés, tejszínes téli fagyi
Ilyet árulnak még valahol? Gyerekkoromban egyik kedvenc nasink volt, pedig elég nehéz, vajas/margarinos krém volt benne. Tudták, hogy ez az édesség magayr eredetű? A 70-es években kezdték cukrászdákban készíteni, a télen kevésbé fogyó fagylaltok pótlására. Az eredeti receptben párizsi krémet töltöttek az ostyába, később a tömeges gyártásnál - hiszen hamar népszerűvé vált, így boltokban is elérhetővé tették - maradtak a margarinos/vajas, kakaós változatnál, amit eleinte csokoládéval, később kakaós masszával vontak be.
Ebben a receptben kissé ünnepibb variációt mutatok gesztenyével és tejszínhabbal töltve, csokoládéval bevonva. Igazán finom.
Elkészítése: A tejszínt a tört csokoládéval felolvasztjuk, melegen belekavarjuk és eldolgozzuk a gesztenyemasszát (ha lereszeljük, könnyebben megy), hűtőben 1-2 óráig hűtjük.
Mixerrel a habfixálóval felverjük, belekanalazzuk a formákba, és legalább 1 órára hűtőbe tesszük.
Kivéve a felolvasztott csokoládéval bevonjuk, megszórjuk díszcukorkákkal, visszatesszük dermedni, és kínáljuk.
Juhtúrós kiflik
Lélekmelengető gyümölcsös, fűszeres forralt bor
Ritka csemege: töltött libanyak libamájas töltelékkel
💮
Áfonyás bögrés muffin
Véres hurka
A véreshez való rizsfőzésről itt írtam. Valójában az én családomban nem nagyon készítettünk vérest, viszont kóstolóba illett vinni, hiszen a legtöbben szeretik.
Az elkészítéséhez reggel a tálba szedett vért hagyjuk megalvadni, majd féltenyérnyi kockákra vágva, enyhén sós vízben megfőzzük. Kihűtve, a tüdős-májas után, zsiradékkal együtt ledaráljuk. Elkavarjuk a félretett rizzsel, és ha száraznak érezzük, az abáló lé tetején felgyűlő zsiradékból merünk még hozzá. Vigyázzunk, el ne lágyítsuk. Őrölt kapormaggal, sóval és borssal ízesítjük, töltjük, főzzük, hűtjük. A fűszerezés ízlés szerint történik.
A mennyiség nagyjából 4-5 darab féltenyérnyi kockára vágott vérhez 1-1,5 nagy összemarék rizs.
Rizses tüdős-májas hurka
Nehéz pontos adatokat mondani a hurkakészítéshez, mert tényleg ahány ház, annyi a szokás. Van, aki több, más kevesebb rizzsel szereti, van, aki zsírosabban, míg mások kevésbé (azért ne feledjük, a hurkának zsírosnak kell lennie, különben amellett, hogy nehezen tölthető, sütéskor száraz is lesz).
Régebben, amikor nagy volt a disznótorozó család, és még szokás volt a kóstoló küldése is, több rizzsel készítették, hogy kiadósabb legyen, ami kissé a hurka ízének kárára ment, természetesen minél több a belsőség benne, annál finomabb – de legalább jutott mindenkinek.
Amikor gyerek voltam, még „dudujával” egy tölcsérszerű eszközzel töltötték az asszonyok, na meg mi, cseperedő lányok is, akár egész délután. Kézzel nyomogattuk a tölteléket a bélbe. Macerás egy munka volt. Képzeljék csak el, ahogy egy bő lefolyóval (hüvelykujjnál valamivel vastagabb) rendelkező „tölcsér” aljára felhúzzák a belet, majd lassanként elkezdik belecsömöszölni a hurkamasszát a bélbe… Volt idő, jókat lehetett pletykálni, nevetgélni közben, egészen biztos, hogy az egész falu élete terítékre került. Ilyenkor forralt cukros bort dukált az asszonyoknak, na meg a reggeli pirítós mellé, miután a férfiak „bekerültek” a disznóval, azaz megtisztították és felbontották a hátsó udvaron, majd az első udvarra felállított asztalra hordták a húst. A bor mellé fokhagymás pirítós járt. Hogy is tudott olyan finom lenni?
A reggeli után (addig nem, mert szaga volt), behozták a
belet. Ezt hozzáértő, leginkább egy idősebb nő (anya, nagymama) szétszedte, így
jó esély volt rá, hogy a bél nem szakad szét, és terít be mindent a bűz. A méretre
vágott belet megtisztították, és kezdődhetett a móka: a bélpucolás, amibe ha tetszett, ha nem,
bennünket is befogtak. Kétszer kellett megkaparni (kanállal végig kapargatni,
hogy a belseje távozzon), a második kaparás után pedig a nem annyira finnyás
gyerekek felfújták, mint egy lufit, úgy meglátszott, hogy sikerült-e
megtisztítani rendesen. Felhasználásig hideg vízben ázott.
A hurkához egyébként a gondos háziasszony már előző nap
„megfonnyasztotta” a rizst. Azaz, majdnem megfőzte. Azért csak majdnem, mert
nem kell teljesen puhára, hiszen akkor „szétmállik” a hurkában. Csak épp addig, hogy roppanós maradjon, de nem kemény. Le kell szűrni, többszöri hideg
vízben jól kimosni, majd egy-egy összemarékkal véve belőle, alaposan
kinyomkodni a víztől. A régiek a kenyérnek való „szakítókosárba”, szőtt kosárba
tették, amibe először tiszta, vászon kendőt terítettek, a rizst gondosan
szétterítve, hogy a szemek ne ragadjanak össze. Letakarva várta másnapig a
sorsát.
A hurkába valók az „abáló” lébe főttek, némi szalonnával -
ha sok hurkát akarunk a fél fejjel együtt. Ide került a szív, a vese, a máj, a fehérmáj, a nyelv, a lép és a tüdő, meg a fodorháj (a
belekről leszedett kövérje). Hogy mi az a fehérmáj? Ez nem más, mint az állat
hasnyálmirigye, ami frissen, forrón, megsózva elképesztően finom, és amit a
felnőttek általában a gyerekek között osztottak szét, pár falatnyi sózott
májjal együtt. Igazi csemege volt, már alig vártuk, hogy megkapjuk!
A májat, a lépet, a szalonnát és tüdőt darabokra vágva,
tepsiben az udvaron hűtötték, a gyerekek dolga volt megvédeni a somfordáló
macskáktól. Amikor minden kihűlt, kis darabokba vágva ledarálták, rizzsel
elkavarták, annyi zsiradékot adva hozzá, hogy jól tölthető, de ne túl lágy
legyen (ha a zsiradék megdermedt, a spór szélén melegítették fel, úgy
használták). Só, bors, szegfűszeg jár bele. Ma hurkatöltővel hamar megy a
töltés. A végeket cérnával elkötve, lassan fővő vízben kissé át kell főzni,
majd kivéve, asztalra tekergetve kihűtjük.
Iránymutató adatok
Egy 100-150 kiló körüli disznóra 1-1,5 kg rizst főzzünk, ebből készül a véres hurka is. Az abálólében főtt szív, vese általában nem megy a kocsonyába, a nyelvből pedig savanyú krumplileves készült, vagy ez is ment a bőrsajtba.
Tipp: Az sem baj, ha több hurka lesz. Adagonként
kicsomagolva fagyasszuk le, felolvasztva ugyanúgy sütjük, mint frissen.
Véres hurka receptje itt.
Tyúkzsír, csirkezsír és tepertő
Itt és itt már meséltem róla, hogy szárnyasok vágásánál érdemes kisütni a hájas részeket és a kövér bőrt, amiből nagyon finom szárnyas zsír és tepertő lett. Ez utóbbit még melegen jó elfogyasztani, egyrészt mert így a legfinomabb, másrészt mert kihűlve megkeményedhet.
Most meg is mutatom, hogy néz ez ki.
Háj, kövér bőr
Bár úgy a finom a húsleves, ha aranyló, azért a túl sok zsír nem túl étvágygerjesztő. Ezért le szoktuk vágni a zsíros részeket. A képen házi csirke hája látható, a boltié sokkal fehérebb, és lágyabb textúrájú, ám kisütve pontosan olyan ragyogó sárga, mint a háztáji. A nyakról, a hátrész alsó feléről is nyugodtan levághatjuk a zsíros bőr részeket, amit a hájjal együtt kis darabokra vágva süthetünk ki.
Tipp: érdemes összegyűjteni egy nagyobb adagot. Ahányszor csirkét/szárnyast vásárolunk, fagyasszuk le a kövér részét, így majd egyben süthetjük ki.
Praktika: Ha már lefagyasztottuk, ne hagyjuk egészen feleolvadni, amikor még kissé fagyos, sokkal szebben és könnyebben vághatjuk fel.
Lehetőség szerint tapadásmentes edénybe tegyük fel, kevés vizet téve alá. Közepesen erős tűznél süssük. Túl alacsony hőmérsékleten megkeményedhet, a túl magason pedig kívül megéghet, míg a közepe még nyers, és ha tovább sütjük megkeseredik a zsír is.
Sűrűn kavargassuk. Ha elkészült, a tepertőt szedjük ki, sózzuk, a zsírt pedig, ha kissé kihűlt, fém teaszűrőn öntsük tároló edénybe. Én egyszerű befőttes üvegeket használok.
Tipp: ha mégis leég, ne kapargassuk az edényt, éjszakára áztassuk be, reggel könnyedén eltávolíthatjuk.