Tudják, hogy azért hívják császárfánknak a másképp ischler, ischli fánkként ismert süteményt mert egy Bad Ischl nevű városban készítették először az Osztrák–Magyar Monarchia idején Ferenc Józsefnek és udvartartásának? A neve ugyan az eredetére utal, mégis félrevezető, hiszen valójában nem fánk, ám azokban az időkben, amikor Magyarországon is ismertté vált, nem csak az olajban sült verziót hívták így, hanem más, kerek aprósüteményeket is. Az akkoriban előkelő linzerfélék egy kimagasló darabjává lett, bár a csokoládébevonat és a tésztához adott mogyoró, vagy dió miatt önálló kategóriába sorolják.
A 19. század második felében készítették el először a Zauner cukrászdában (Konditorei Zauner), amely a 19. század eleje óta működött, és több neves sütemény eredete is hozzájuk kapcsolható.
Az ischler a városkában lévő császári rezidenciában nyaraló udvar számára lett felszolgálva, és olyannyira ízlett mindenkinek, közöttük a császárnak is, hogy magukkal vitték a receptjét, így először Bécsben vált méltán kedvenc csemegévé, majd lassan szétterjedt az egész Monarchia területén. Időközben felvett egy ünnepi jelleget, hiszen mai napig leginkább a téli ünnepek egyik kedvenc süteménye.
💮
Sok receptet próbáltam ki régebben a kis piros Váncza süteményes
könyvecskémből. Egyik kedvencünk a mákos kürt volt, a másik a császárfánk,
avagy Ischli-fánk, amit csokikrémmel is kipróbáltam, de az igazi mégis az
eredeti lekváros lett, amitől a sütemény puha, omlós és roppant ízletes lesz.
Veszélyes süti, mert csak úgy eteti magát. Jó pár évig hagyományos szilveszteri
finomság volt nálunk, de karácsonyra is tökéletesen megfelel. Persze ünnepi
szezonon kívülre is.
Az eredeti recept mogyorót kér, de mivel mi nagy dió
rajongók vagyunk, én azzal készítem, azzal is nagyon finom.
💮
Hozzávalók: 35 dkg liszt, 25 dkg vaj, 18 dkg cukor, 15 dkg mogyoró, vagy dió, 2 kanál rumaroma, 2 csomag vaníliás cukor, egy csomag sütőpor, az összeillesztéshez ízlés szerinti, savanykás lekvár; a bevonáshoz 20 dkg étcsokoládé, 8 dkg vaj, a szóráshoz színes cukorkák, vékonyra szeletelt mandula, gyakorlatilag bármi, ami jól mutat.
Elkészítése: A vajat a cukrokkal kikavarjuk, hozzáadjuk a lisztet és a diót, majd a többi hozzávalót is belekeverjük, és alaposan kidolgozzuk. Liszttel megszórt deszkán nyújtsunk vékony, körülbelül fél centis lapot belőle. Ezután pogácsaszaggatóval szúrjunk kis vagy közepes karikákat belőle. Liszttel megszórt sütőpapírra helyezve őket, nem túl közel, mert megnőnek, körülbelül 10-15 perc alatt süssük meg. Arra vigyázzunk, hogy ne süssük túl, mert száraz, kemény lesz. Ha nem vagyunk biztosak benne, hogy megsült-e, vegyünk ki egyet, és törjük szét, úgy meglátjuk, hogy jól átsült-e. Egyenletes felületre kiszedve hagyjuk kihűlni, majd két korongot ragasszunk össze a lekvárral. Csokoládékrémmel is finom, de a lekvártól puhább lesz a tészta. A csokoládét a vajjal olvasszuk fel, vonjuk be vele a kis fánkokat, majd szórjuk be különféle tortadíszítőkkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése