Sváb krumplis kolbász

Igen, szeretjük a kolbászt. A gyerekkor egyik kedvenc emlékei közé tartoznak azok a disznótorok, amikor még a teljes család összegyűlt nagymamámnál. Akkoriban még volt hó, mi gyerekek egész nap a kert végén szánkáztunk, míg a felnőttek feldolgozták az egész évben nevelgetett disznót. Este aztán számomra két fénypontja volt az estnek, az egyik a frissen sült hurka, a másik a kolbász, jókedvű, nevetgélő emberek között. A gyerekeknek külön kis asztalkát csinált drága nagyapám, ez mindig előkerült családi eseményeken. Istenem, de szép is volt, hová tűntek úgy el az évek? 

A kolbász azonban már akkor sem volt könnyű. A fokhagyma, a fűszerek és a színhús könnyen megfeküdte a gyomrunkat, és ez az érzés valahogy megmaradt bennem. Ezért kifejezetten hálás vagyok annak a két kolbászreceptnek, amit pár éve próbáltam ki először, és azóta stabil helyet foglal el a kedvenceink között. Az egyik a német káposztás kolbász, a másik pedig az örök kedvencem, a top, a legjobb: a krumplis kolbász. Jó, bevallom, amikor elsőre hallottam róla, azért csodálkoztam én is. De elkészült, és teljesen lenyűgözött. Nem csak takarékos - ami miatt máris imádom - de nagyon finom. A bőre ropogósra sül, szaftos, ízletes, és senki, de senki meg nem mondaná, hogy csaltunk, és a teljes mennyiség egynegyedét krumplira cseréltük. Ezért is szeretem annyira a sváb konyhát, nagyon, de nagyon tudnak takarékosan finomat klészíteni. 

Nagyon ajánlom, télen-nyáron, sütőben, grillen, serpenyőben. Nagyon finom, kiadós, és csak úgy csúszik utána egy finom sör, úgyhogy a férfiak is szeretik majd, még ha elsőre elnevetgélnek azon, hogy krumplis. Ígérem, nem bánják meg, ha kipróbálják :)

Füstölésre nem alkalmas, de nagyobb mennyiséget készítve adagonként jól fagyasztható. 

Hozzávalók: 3 rész kolbásznak való hús, 1 rész friss megtisztított krumpli, (4 személyre: 75 dkg hús és 25 dkg krumpli), 10 dkg fehér szalonna, só, pirospaprika, őrölt bors és kömény, majoránna, csípős paprika (darálva – vagy csili); sertésbél. 

A krumplit enyhén sós vízben megfőzzük, azonnal leszűrjük, forrón áttörjük, kihűtjük. Mielőtt a húshoz kavarjuk, még egyszer összetörjük, alaposan elkavarjuk a darált hússal, szalonnával, pirospaprikával, sóval, borssal, őrölt köménnyel majoránnával és darált, szárított csípős paprikával, vagy csilivel fűszerezzük. Bélbe töltjük.

Megjegyzés: Friss fogyasztásra való, grillezve, vagy sütőbe téve tepsiben, 160 fokon pici vizet öntve alá süssük ropogósra, közben egyszer-kétszer fordítsuk meg, hogy mindkét oldala szép pirosra süljön.

Karajrolád

Kiváló megoldás, ha nem szeretjük a bolti felvágottakat. Uzsonnára is csomagolható, hidegtálra is választható, vendégvárónak agyszerű. Kiadós, finom, csábító:) Gyönyörűen szeletelhető.


Hozzávalók: 1 db. kb. 1 kg-os karaj, 25 dkg darált hús, 2 tojás, só, bors, 3-4 kisebb cikk fokhagyma, majoránna; a tetejére: 1-1 evőkanál ketchup, mustár, citromlé, fél evőkanál méz, vékony szalonnaszeletek, fél-fél teáskanálnyi színes szemes bors, majoránna, 3-4 szem borókabogyó. 
 

Elkészítése: A karajt 3 lapba vágjuk, egyenként félujjnyira potyoljuk, sózzuk, borsozzuk. A darált húst képes aprítóban a fűszerekkel és fokhagymával meg a 2 tojással, pépesre dolgozzuk, elosztjuk a három húslapon. Az elsőt szorosan feltekerjük. A második lapot az első köré tekerjük, majd a harmadikkal az egészet bevonjuk. Az utolsó lap már nem fogja egészen átérni a roládot. Megkent sütőpapírra helyezzük. A citromlevet, mézet, mustárt és ketchupot elkavarjuk, bekenegetjük vele a roládot. Körben kirakjuk nagyon vékonyra szeletelt szalonnával, megszórjuk a darabosra tört fűszerkeverékkel. Sütőpapírba csomagoljuk, 2 lap alufóliába tekerjük, a két végét erősen összecsavarjuk, hogy szépen megformázzuk. Előmelegített sütőben, 180 fokon 1 órát sütjük, kivéve óvatosan kicsomagoljuk, majd visszatolva szép pirosra sütjük.



Ünnepibbé tehetjük, ha csomagolás előtt átkötözzük.