Sütitörténelmem talán legmulatságosabb sütije. Két okból is. Azt hiszem, hogy ez a legmaszatosabb és legpiszmogósabb, amit valaha is készítettem, kézenfogva a háztető sütivel. Másrészt mert ezer néven emlegettük: volt már papagájszem, bagolyszem, pulykaszem, macskaszem, sőt ökörszem is az akkoriban még kicsi gyerekeim körében, valahogy sehogy nem bírták megjegyezni a nevét. Azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy ha a fiam nem szerette volna annyira, soha el nem készítem. Viszont egy időben ez volt a kedvence, szóval a szombatjaim nagyjából erről szóltak. Nem sírtam, amikor egyszer csak megunta...
Amúgy elismerem, hogy nagyon finom, sokáig
friss marad, omlós, ízletes.
Hozzávalók a tésztához: 45 dkg liszt, 25 dkg
margarin, 15 dkg cukor, 4 tojás, 2 dl tejföl, 1 csomag sütőpor; a töltelékhez:
25 dkg darált dió, 20 dkg cukor, magozott meggy, baracklekvár.
A tészta hozzávalóiból gyúrjunk tésztát. Ha lágynak érezzük, adjunk még hozzá kevés lisztet. Osszuk négy egyenlő részre, kettőből formázzunk cipót, és takarjuk le. A másik kettőt egyenként nyújtsuk tepsihát hosszúságúra. A széleket darált dióval szórjuk meg, majd osszuk el rajta a meggy felét.
Könnyedén tekerjük fel, úgy, hogy a közepén egy kis rész 2-2,5 ujjnyi részen üresen maradjon, és a feltekert részek szép egyenletesek legyenek. Az üres részt lekenjük lekvárral. Egy húslapáttal alányúlva ügyesen átemeljük őket egy papírral bélelt gáztepsibe. A tojások habját verjük félkeményre, a cukrot kanalanként hozzáadva dolgozzuk kemény habbá. Óvatosan forgassuk bele a diót. Négy részre osztjuk a habot, egy-egy részta a két tészta közepére halmozva.
180 fokon körülbelül 30-35 perc alatt megsütjük, majd betesszük a közben elkészült második adag tésztákat is. Kicsit hagyjuk hűlni, majd szeleteljük. Porcukorral meghintve kínáljuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése