Néhány éve, valaki meghívott egy közös ebédre.
Egy közeli kínaira esett a választásunk, ahol - étvágyhozóként karamellel
bevont diót kínáltak, míg az ételre vártunk. Annyira ízlett, hogy bár már
éreztem, hogy nem kéne, de csak ki-kivettem még egyet, egyszerűen nem tudtam
ellenállni. Az ebéd nem lett sikeres, de legalább felfedeztem egy tökéletes
nasit. Természtes, hogy itthon megpróbáltam leutánozni, és bár igen finomra
sikerült, nem volt az igazi – mivel az ottani sokkal vékonyabb karamellréteget
kapott. Esetleg ismeri valaki a titkát? 😊
Valójában annyira finom, és abbahagyhatatlan kategória, hogy akár vendégváróként is el tudom képzelni, az étvágyhozók sós íze mellett remekül érvényesülhet.
Hozzávalók: dió, cukor.
A cukrot lassú tűzön felolvasztottam, majd egy lobogó vizes edény felé tettem,
hogy lassabban hűljön ki. Egy villával, a diókat egyenként megforgattam a
karamellában. Picit megpróbáltam lecsorgatni, majd olajozott alufóliára
szedtem, és hagytam megdermedni.
Anyukám, kiskoromban diót vágott, nagyobb darabokra, majd belekavarta a
karamellába. Ebből kisebb gombócokat formázott, majd dermesztette. Annak
idején, amikor nem lehetett egyéb édességet kapni egy ezüstpapírba csomagolt,
fehéres-sárgás valamivel töltött, félhold alakú, csokinak nevezett valaminél,
amit képtelenség volt kettéharapni, nagy ínyencség volt ám ez:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése